Sokan meglepődtünk szerdán, amikor délután terjedni kezdett a közösségi hálón az új oktatási törvény tervezete. Lassan kikristályosodott, hogy a javaslatot előkészítő munkacsoport küldte el a szakszervezeteknek, mert pénteken tárgyalnak az Oktatási Tudományügyi és Technológiai Minisztérium képviselői a tanügyi dolgozók reprezentatív szakszervezeteivel. Az érdekképviseletek azonnal a nyilvánosság elé tárták a készülőfélben lévő törvényt.
RETROSPEKTÍV
Az elmúlt 20 évben, amióta közvetlen közelből követem a hazai oktatást a katedra felőli oldalról, egyetlen igazi reformkísérletre volt példa, sajnos az is csak kísérlet maradt. Az okok a politikában keresendőek. Gašo Knežević, Zoran Đinđić kormányának oktatási minisztere, 2001 és 2003 között komoly, tartalmi és lényegretörő reformtevékenységet folytatott. A kormányfőre is jellemző energiával és dinamikával hozott új reményeket a tanügybe. Akkor kezdődtek újra a kilencvenes években teljesen hiányzó tanári továbbképzések, számtalan minőségi kiadvány jelent meg és betörni látszott az újszerű oktatási szemlélet is, mely szerint a tanulás élmény is lehet, nem csak magolás. Ehhez módszertani felkészítések jártak, amelyek nem egy- vagy kétnapos képzések formájában zajlottak, hanem egy permanens folyamatba kerültek bele azok, akik az első reformgenerációkat tanították, illetve tanították volna. Sok minden volt tervben, többek között a háromciklusos általános iskola, amit azóta is sokan emlegetnek jó megoldásként. A motiváló közhangulat mellett a pedagógusok anyagi megbecsültsége is segítette a folyamatot.
MINISZTEREK JÖTTEK-MENTEK, NYOMOT HAGYTAK….
Erre a kezdeti optimizmusra tett pontot a miniszterelnök meggyilkolása. Azóta a tanügy egy helyben topog, a miniszteri poszton pedig azóta nyolcan váltották egymást. Az a Ljiljana Čolić, aki legfontosabb feladatának tekintette, hogy Darwin evolúciós tanát eltüntesse a tantervből, bele is tört a bicskája a közvélemény nyomására le kellett mondania. Őt követte az a Slobodan Vuksanović, aki épp ezekben a napokban próbál újra visszatérni a közéletbe különböző bulvársajtók álhírei segítségével. Tevékenységét az Index elnevezésű botrány pecsételte meg, amelyben még 10 év elteltével sem született jogerős ítélet. Vuksanovićot az a Zoran Lončar követte, aki többet foglalkozott a Koszovóval kacsolatos kérdésekkel, mint az oktatásüggyel. 2008-ban Žarko Obradović lett az oktatási miniszter, amikor a demokraták súlyos hibát elkövetve rehabilitálták Milošević szocialistáit és beemelve őket a kormányzásba miniszteri helyekhez is juttatták őket. Obradović épp így lett miniszter. Nem tudom ki miről jegyezte meg őt, de én arról, hogy kinevezése napján beírtam a keresőbe a nevét és egyetlen találatot sem jelzett a Google, pedig állítólag egy magánegyetem tanára volt már akkor. Részben hozzá, részben a következő miniszterhez, Tomislav Jovanovićhoz köthető a megsemmisített, előzőleg pedig ellopott záróvizsga, de persze már rég elfelejtettük az egészet. Sokan nagy reményeket fűztünk Srđan Verbić kinevezéséhez 2014-ben, hiszen ő egy „petnicai” ember, s aki hozzám hasonlóan járt Petnicán, vagy követte a fiatalok kutatóközpontjának tevékenységét, méltán voltak elvárásai Verbićtől. Az elméleti fizikusnak azonban gyorsan be kellett látnia, hogy vajmi kevés önállósága van a döntések meghozatalában, sok következetlen szereplése volt és tovább erősítette a minisztérium egy évtizede tartó szerepét, amely jórészt a tanárokat okolja a kialakult helyzetért. A 2016-os választások után megalakult kormány pedig egy belgrádi magániskola korábbi menedzserét, Mladen Šarčevićet nevezte ki erre a posztra. Őt majd valószínűleg arról jegyezzük meg, hogy az első naptól kezdve rendszeresen és kényszeresen a sajtó elé állva jelentett be valamilyen változtatási szándékot. Előrebocsátotta azt is, hogy az általa bevezetendő reformokhoz a törvényhez kell nyúlni. A 2009-ben született törvény már több alkalommal szorult módosításra, ezúttal a miniszter új törvényt akar.
MILYEN ÚJDONSÁGOK VANNAK A TÖRÉNYJAVASLATBAN?
Ha nagy általánosságban kellene beszélnem róla, úgy azt mondanám: további forrásmegvonások az iskoláktól, a minisztériumi apparátus dagadása és további központosítás jellemzi a tervezetet. Semmi lényegi változásról nincs szó. Semmi jele annak, hogy az állam komolyan gondolja az oktatási reformokat. Az iskolai program szempontjából egyetlen célkitűzés számít újnak, ez pedig a vállalkozás oktatása már az általános iskolában. Úgy tudjuk ez a műszaki oktatás keretében valósul majd meg, ahonnan egyben kikerül az informatika és önálló, kötelező tárggyá válik (eddig választható volt csupán).
A minisztériumi apparátus dagadására utal az ún. oktatási ügynökség létrehozásának lehetősége a meglévő intézetek mellett. Törvénybe iktatták az iskolaigazgatóságok külmunkatársi szerepkörét, ezek a helyek már be is vannak töltve. A középiskolákban a különböző szakok megnyitását ezentúl az Ágazati Tanácsok fogják segíteni, amelyekről eddig úgy tudtuk, hogy az önkormányzatok móködtetik majd. A tervezetben ugyanakkor ezeket a tanácsokat is a miniszter nevezi ki. Ezekbe a tanácsokba a különböző szakmai ágazatok delegálnak küldötteket. Központi információs rendszerbe gyűjtenék az oktatásban részt vevő egyének adatait, és egy a JMBG – hez (a magyar elnevezéssel meg sem próbálkozom, úgyis így ismeri mindenki) hasonló JOB elnevezésű sorszámot kapnának az oktatás szereplői.
A centralizációra utal az igazgatók kinevezésének módja, amely a tartomány hatásköréből egyenesen a miniszterre száll át. Az iskolák évi tanítási naptárát is a miniszter határozza meg ezentúl, erről is tudni kell, hogy a tartomány területén az Oktatási Titkárság döntött róla. Ezentúl a miniszteren múlik, hogy figyelembe veszi-e a vajdasági diákok ünnepköreit a naptár megalkotásánál. A központosítás ellen már ma felemelte szavát Aleksandar Lipkovski, a Nemzeti Oktatási Tanács elnöke kiemelve, hogy ilyen egyeduralmú oktatási törvénye még sohasem volt Szerbiának. A Nemzeti Oktatási Tanácsot például ezentúl nem a parlament nevezi ki, hanem a kormány és nem hat évre, hanem csak négyre, megszüntetve ezzel azt a lehetőséget, hogy egy ilyen tanács a pártpolitikától mentesen működhessen. Az egyes rendeleteket ezentúl csak véleményezi és nem elfogadja, ahogyan korábban történt. Minden döntés a miniszter kezében összpontosul. Nagyon érdekes kitétel, hogy a törvény hatályba lépésétől számított 6 hónapon belül az iskolaszékeknek ki kell írniuk az igazgatói helyekre a pályázatokat, függetlenül attól, hogy éppen hol tartanak a mandátumok. Csak sejthető, hogy egy országos szintű tisztogatás készül, még nincs minden igazgató a hatalom ellenőrzése alatt. Eddig az iskolák vezetői csak egy mandátum idejére tarthatták fenn eredeti munkahelyüket, ezentúl kinevezésük idején korlátlanul. A szakszervezetek már évek óta kérik, hogy a mandátumok számát kettőre korlátozzák, de ez alkalommal sem történt meg ez a módosítás. Ilyen csak Gašo Knežević idején volt törvényben, de sohasem lett érvényesítve, hiszen egy mandátumig sem tartott a rendelet. Ugyanakkor észre kell vennünk, hogy tervbe vették az igazgatók munkáján a lehetséges megtakarításokat is: a kisebb iskolák igazgatóinak ezentúl tanítaniuk is kell majd. Sokszor elhangzott már, hogy egyenlő fizetésért dolgoznak az 1000-es létszámú iskolák igazgatói és a gyakran 100 diákot sem számláló intézmények vezetői, ami nem igazságos, de ha ebből indulunk ki, akkor emlékeztetnék, hogy a Szerbiai Villanygazdaságban a takarítók fizetése nagyobb az iskolaigazgatók fizetésénél.
A tanárokat leginkább érintő változások közé tartozik a matematikát és nyelveket oktatók heti óraszámának kiegyenlítése a többi tantárgyakat tanító tanárok kötelező óraszámával. Ezen már tegnap sikerült a tanárokat összeveszíteni. Természetesen a matematikusok és nyelvészek kötelező óraszáma nő és nem fordítva. A tanároknak ezentúl a heti negyven munkaórájuk háromnegyedét az iskolában kell tölteniük, eddig nem volt ilyen törvényi kötelezettség. Az iskolai munkacsoportok, team-ek, szakcsoportok sora tovább szaporodik, az eddigi Osztálytanács és Tantestületi tanács mellett Tagozati Tanács is működni fog ( vagy ki tudja hogyan fordítjuk majd a Razredno veće elnevezést). A Szülők Tanácsa ezentúl küldötteket delegálva községi szintű Szülők Tanácsát hoz létre. A diákokat a minimális programváltozáson túl, amelyről már szót ejtettünk, a következő változások várják: akinek egyesre zárják le az év végi osztályzatát, még javíthat az ún. hosszabbított tanév során. Csak ezt követően kell pótvizsgáznia, ha ott sem sikerülne javítania. A középiskolákban csakúgy, mint az általános iskolákban 4 osztályzatuk kell legyen egy tantárgyból egy félév során, az eddigi három helyett.
Próbáltam külön figyelni a tervezet szövegében a kisebbségi oktatást érintő tételekre. A Magyar Nemzeti Tanács az igazgatóválasztás során véleményez és semmiféle meghatározó szerepe nincsen a döntéshozásban. Az iskolaszékbe viszont javasolhat tagokat az önkormányzat részéről abban az esetben, ha teljesen magyar tannyelvű iskoláról van szó, illetve ha a tagozatok többségében folyik az oktatás magyarul. Az egyre dagadó adminisztratív kötelezettségek java két nyelven hárul a tanárokra. Kizárólag a tanterveket és az óraterveket, valamint az órák adminisztrálását lehet kizárólag magyar nyelven elvégezni. Viszonylag rejtve, de mégis egyértelműen jelenik meg a törvényben, hogy a munkavállaló tanárnak ismernie kell a szerb- és a tanítás nyelvét, amit igazolnia is kell. Valljuk be, eddig a szerb nyelv tudása nélkül is lehetett tanítani. Persze egyáltalán nem tudjuk, hogy miként kerül vizsgálat alá a magyarajkú tanárok nyelvtudása. Az új tervezet kilátásba helyezi a próbaidőt is, ami hat hónapig terjed és az állandó munkaviszony létesítése előtt kérheti a munkáltató.
A szakszervezetekkel történő egyeztetés után a javaslat közvitára kerül, a végső változat még sokban eltérhet a mostani formától, de az is lehet, hogy sohasem kerül a parlamentbe. Addig is a diákok igyekezzenek tanulni, a pedagógusok pedig minden erejükkel azon legyenek, hogy diákjaikat okítsák, motiválják a legjobb tudásuk szerint.
Ez az írás megjelent a Szabad Magyar Szó oktatási rovatában is.
