Rövid levelemmel a VMSZ bácskossuthfalvi helyi szervezetének elnökségéhez és a nemrégiben megtartott helyi közösségi választások jelöltjeihez fordulok. Abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy a kampányuk során mindkét szórólapjuk szövegében megemlítik szerény személyemet, s egyik szórólapot az “elnökség”, a másikat a “jelöltek” aláírással bocsátották a közvélemény színe elé. Ily módon a megszólított jogán írom soraimat. A nevem ugyan nem szerepel az említett, egyébként kétes körülmények között nyomtatott szórólapokon, de félreérthetetlenül rólam szól, főként az első szórólap egyik mondata. Lehet, hogy meg is kellene köszönnöm a megemlítést, ha nem gyötörne az a sanda gyanú, hogy a rosszindulat íratta le e sorok szerzőjével ezeket a gondolatokat.

Részlet az első szórólap szövegéből:

                 Ha eltekintek a sanda gyanútól, akkor a megszólítás akár a párbeszéd kezdeményezésének is felfogható egyre fogyatkozó közösségünk két szervezete között, bár erre a célra javaslom a közvetlen megszólítást egy meghívó formájában szervezeteink között folytatott egyeztetés, megbeszélés céljából. Mondjuk ez igazán helyénvaló gesztusnak tartanám, hiszen a szórólap szövegéből azt hámozom ki, hogy legitim képviseletként tekintenek ránk, számonkérve az önkormányzati munkánkat (de úgy tűnik legfőképp az enyémet). Így tulajdonképpen bepótolnák azt a mulasztást, ami meglátásom szerint az Önök községi szervezetének róható fel (vagy a központi direktívának). A választások óta ugyanis semmilyen kapcsolatteremtési szándékot nem jeleztek az irányunkba, pedig úgy értesültem, hogy az eddigi gyakorlat szerint a legerősebb politikai szubjektumok ha más nem, gesztusjellegű kapcsolatfelvételt kezdeményeztek a többi képviselői csoporttal. Természetesen a hivatalos kapcsolatfelvételről beszélünk, s nem számíthatjuk ide be azokat a folyosón folytatott beszélgetéseket, amelyek a Községi Képviselő Testület üléseinek szünetében zajlanak, a facebook-os üzeneteket, kommenteket, sms üzeneteket, telefonhívásokat, vagy éppen a munkahelyeinken, családi vagy rokoni körben, baráti társaságban váltott szavakat. Valljuk be: így vagy úgy egy légtérben élünk, évtizedes ismeretségek, barátságok kötnek össze minket, gyakran ezek elég szoros szálak, amelyek egy ideje meglazultak, mert vannak dolgok, amelyekre másként tekintünk.

Ilyen például a „mindenáron hatalmon lenni”, a „kilencvenes évek háborús uszítóival semmi szín alatt” ellentét. Az Önök szervezetének képviselői azzal indokolják a korábban nyíltan nemzetgyűlölő politikai formációkkal való koalíciót, hogy „az út széléről nincs értelme bekiabálni” és „a mindenkori hatalommal együttműködésre kell törekedni”. Nos ez az együttműködés az én meglátásom szerint jóvátehetetlen károkat okoz közösségünknek. Meg vagyok róla győződve, hogy bácskossuthfalvi polgártársaim meghasonlottan állnak majd az úrnák előtt áprilisban, hiszen az Önök elnöke a mostani államelnök támogatására szólította fel őket is, sietve még a 2016-os év utolsó napjaiban, mintha túl akarna lenni ezen a kínos történeten. Vannak még más nézetkülönbségek is közöttünk, de talán lesz majd rá alkalom, hogy megbeszéljük őket.

Egyszóval úgy tűnik Önök az ellenzéki létet úgy élik meg, mint egy a dolgok alakulására semmilyen hatással sem bíró pozíciót, mégis számonkérik a félévi önkormányzati munkát egy olyan helyzetben, amikor gyakorlatilag a 41 képviselőből mindössze 3 van ellenzéki szerepben (a MM és a VMDK képviselői). Önöknek be kell valljam, mégis igazuk van! Számoljon be mindenki a munkájáról, elsőként a tanács tagjai, maga a tanács, és természetesen a képviselők, azaz önkormányzati tanácsnokok is. Továbbá az igazgatóbizottságok tagjai, elnökei szintén, hiszen az ő havi járandóságuk számomra teljesen érthetetlen okokból 11000 illetve 17000 dinár. Az önkormányzati képviselők 5000 dináros juttatásban részesülnek ülésenként, ha megjelennek az ülésen – értelemszerűen, csak üdvözölni tudom ezt az eljárást. Remélem egyeznek vele, hogy mindannyiunknak joga lenne kérni a sok-sok kinevezett tisztségviselő egyéni beszámolóját. Vannak önkormányzatok egyébként, ahol a Községi Tanács tagjai félévente beszámolnak a munkanapjaik dinamikájáról, az elvégzett feladatokról.

Második szórólapjukhoz, amin ismételten az elvégzett ellenzéki munkával kívánnak elszámoltatni, csak annyit fűznék, hogy én igyekszem nem használni olyan idegen kifejezéseket, amelyek pontos írásos formáját nem ismerem, vagy legalább utánanézek, hogyan is kell őket ejteni és leírni. Jóindulatúan javasolnám ezt a gyakorlatot! Az idemásolt részben megemlített személy pedig a Mozgalom Bácskossuthfalváért elnevezésű polgári csoport koordinátora, egyébként a VMDK tagja.

Részlet a második szórólap szövegéből:

Hogy a szórólapokon miért lett ilyen hangsúlyos a község egy másik településére mutogatni, sajnos sejtem. Ahogyan már említettem, kis közösség vagyunk mi, és az információk áramlása elkerülhetetlen. Ezért is okkal vélem, hogy az Önök pártján belül a községben a pártfegyelmet a falvak közötti rivalizálással érik el. A szerb állam működése nemcsak egyszerűen központosított, hanem folyamatosan tovább központosuló rendszer. Egyre kevésbé lehet helyben dönteni a források felhasználásáról, de ezt Önök is nagyon jól tudják (hozzá kell tegyem, sajnos minden olyan intézkedésre, amely tovább súlyosbítja ezt a helyzetet, a VMSZ rábólint).  Ilyen módon a föl- és alárendeltségek rendszerében az alsóbb szintek felettébb zsarolhatóak a pártfegyelemmel (ki hány szavazatot szerzett, ki hány tagot toborzott, ki teljesítette maradéktalanul az utasításokat, olyan mértékben nyer jutalmazást, amit eredményként tüntethet fel egy kampány során, a polgárok és a település igényei messze elmaradnak az említett mechanizmus mögött). Így alakul ki az egymásramutogatás és rejtett gyűlölet a riválisokkal szemben egy szervezeten belül is akár. Higyjék el, az MM egy demokratikus szervezet, a versengéstől sokkal fontosabbnak tartjuk az együttműködést, egy ilyen beszólással nehéz összeveszíteni a bácskossuthfalviakat a bajsaiakkal. Továbbá kissé úgy tűnik, Önök nem ismerik az önkormányzati választások rendszerét. A törvények megalkotásánál a pártérdekek úgy kívánták, hogy ne a területi elv érvényesüljön, hanem a pártok érdekei, mégpedig a nagy pártok kifejezett előnyére. Én magam a területi képviselet pártján állok, beleértve a helyi közösségi választásokat is. Három képviselővel mégis hogyan fedhetjük le a község területét, ha ezt csak úgy lehetne, hogy minden települést ott élő tanácsnok képviseljen? Nyilván egy módja van: odafigyelünk egymásra, a hasonló igényeinket, a mindenkori értékeinket próbáljuk meg védelmezni. Egyébként sok múlik a rendszeren, Önök is tudják, ha például listás szavazás történt volna a nemrégiben megtartott Helyi Közösségi választásokon, akkor a VMDK és a MM által támogatott jelöltek körülbelül egyharmados arányban ülnének a HK tanácsában Moravicán.

Remélem sikerült korrekt hangnemben megírni ezt a levelet és nem tekintik „sárdobálásnak” (a kifejezést elnöküktől hallottam, de utána többük szóhasználatában mindennapi lett, mintha kötelező terminológiai elem lenne a VMSZ retorikájában).

A Községi Képviselő Testületben eltöltött fél év tapasztalatairól (a nyári szünet figyelembevételével ez még kevesebb) a Közéleti Kacifánt elnevezésű blog hasábjain olvashatnak.