Lassan lejár a négyéves „küldetésünk” a topolyai községi képviselő testületben. Sok mindenről szólt ez a négy év, sok minden szóba került, és az egyik leggyakoribb szó, ami elhangzott az üléseken, az a dilettantizmus volt. Dr. Cservenák Péter képviselőtársam használta oly sokszor ezt a kifejezést, azokra az intézkedésekre, amelyeket a községi tanács tagjai meghoztak, vagy éppen nem hoztak meg. Számtalan esetben tapasztaltuk, hogy minden szakértelem nélkül, teljesen ötletszerűen nyúltak hozzá egy-egy problémához, a populizmust, a gyors és rövid életű, de látványos megoldásokat részesítve előnyben.

A környezetvédelem igazán nem tartozik a községi vezetés szívügyei közé, mandátumunk első két évében mindössze 500 000 dinárt szántak erre a célra, amit mind a kétszer majdnem teljes egészében át tudtak ütemezni a következő évre, mert nem haszálták fel. Nem kell senkinek sem ecsetelni, hogy milyen állapotban van ebben a  községben a környezetünk. Tennivaló akadna bőven. Például törvényes kötelezettségük egy környezetvédelmi helyzetfelmérést végezni, majd ennek eredményeképpen kidolgozni egy cselekvési tervet, szakemberekkel, hozzáértőkkel. Csakhogy a klientúrában ilyenek nincsenek, főleg nem a környezetvédelem területén. Természetesen vannak hozzáértő emberek a környéken, de mivel nincsenek a holdudvarban, a szakértelmük mit sem számít.  A mai nap kapcsán csak egyetlen apróságra szeretném felhívni a figyelmet. Valódi fásítás egyáltalán nem létezik, néhány út mentén (valakinek megfelelő módon) szibériai szilt ültetnek. Pedig Dr. Bózsa Pál egyetemi tanár a jelenlétemben ecsetelte egyik döntéshozónak (korábban formálisan is döntéshozó volt, most már csak amolyan szürke eminenciás oligarcha), hogy ez egy invazív fajta, ami nem őshonos, és nem találja fel magát ezen a vidéken. Leginkább károkat okoz. A civilek is elmondták, hogy viharveszélyes, mire volt egy ígéret, hogy ütemezetten sor fog kerülni a cseréjükre. Nos azóta jópár ilyen fa száradt ki, a helyére ugyanolyan került, s a napokban tapasztalható zuzmarás idő megmutatta milyen veszélyesek ezek a fák a mi vidékünkön, ahol egyértelműen nem ellenállóak, bármennyire is bírják  a kemény szibériai időjárást.

Jaj már látom, hogy valaki meglovagolja ezt a bejegyzést, miszerint fákat akarok kivágatni, meg nekem semmi se jó. Hát ez van. Tessék megnézni a képeket!