A sokszámjegyű forintokat nyelő sportlétesítmény         

A 2017-es év legnagyobb “durranásának” Topolyán valószínűleg az épülő fociakadémia számított. A hatalmon lévők valahol azt nyilatkozták, hogy a jelentőségével még az ellenzék is egyetért. Nos, az ellenzék köreiben nem tilos a különböző vélemény, így van, aki elvileg támogatja, és van, aki még elvben sem. Utóbbiakhoz tartozom. Elsősorban bizarr, mert köszönő viszonyban sincs a körülményeinkkel, a prioritásainkkal. Első körben 10 millió euró érkezett az építkezéshez, majd 2017 utolsó napjaiban jött hozzá még 5 millió euró. Ez az összeg meghaladja Topolya éves költségvetését, ami a 2018-as évben másfél milliárd dinár. Állítólag a sportlétesítmény fellendülést hoz majd a városnak és a községnek. Ott majd alkalmazottak dolgoznak, fiatalok jönnek Topolyára és megtöltik az üresedő középiskolai padokat, a fiatalok sportolhatnak. Már régen nem a munkahelyek hiánya okozza a gondot, hanem a nem megfelelő bérezés. Várható-e, hogy ez a sportlétesítmény majd korrekt fizetést biztosít a karbantartónak, gondnoknak, edzőnek, masszőrnek, sportorvosnak? A hivatásszerűen sportoló középiskolások már most inkább magántanulók, tehát a padok feltöltése is kétesélyes. A sportolási lehetőségekben pedig még kevésbé hiszek, mert a klub nem a rekreatív sportolás pártolásáról híres. Profik nevelésére specializálódott, s igyekszik már a tizenéveseket leigazolni, aminek egy okát látom: az átigazolásokból járó jutalék begyűjtése lehet a cél. Jó, én tényleg nem vagyok mérvadó fociügyben, mert a labdarúgásra nem tudok másként tekinteni, mint egy nagy pénzmosodára, kivéve, amikor önszerveződve kimennek a gyerekek rúgni a bőrt, de azt meg szinte nincs hová……. Tévedjek, s 10 év múlva vágják a fejemhez, hogy lám-lám, virágzik a környék, és nagy áttörés volt a magyar miniszterelnök ajándéka az adófizetők pénzéből, százak élnek meg belőle, az ifjúság sportol, megfékeztük az elvándorlást. Az már szinte “mellékesen” megjegyzendő, hogy emiatt a város eladta a meglévő stadionját, hogy újra egy élőhely urbanizálódik, hogy embereket telepítettek ki, hogy olyan helyen épül a létesítmény, amely lápos és láttunk már ilyen építkezéseket elsüllyedni. Pillanatnyilag úgy tűnik kamionok tucatjai hordják a sárgaföldet feltételezéseink szerint a bajsai ún. Keskenyvölgyből. Van viszont valami, ami nagy bizonnyal jó befektetés lett volna: egy korszerű fürdőkomplexum, helyette lesz sok kis medence.

A képen a pacséri fedett medence (forrás: fb)

Topolya, a sok kis medence községe

Az elmúlt év a medenceépítések jegyében is zajlott a községben. Sok éve már annak, hogy a topolyai medence működésképtelenné vált, és az enyészet lett rajta úrrá. A tavalyi évben lebontották az épületet, a helyén majd valamikor újra medence lesz. A topolyaiak, sőt a vidékiek is évek óta a Krivaja folyó akkumulált vizében hűsölnek Zobnaticánál. Közben már pár éve beüzemelt a pacséri tófürdő, amely furcsa rózsaszínű vizével eléggé megosztó véleményeket indukál. A napokban nyílt meg a fedett termálvizes medence ugyanott, s komolyan mondom, ha ez a múlt század hetvenes éveiben zajlana, korszakalkotó lenne. De hát nem, 2018 van immáron, s egy-egy miniatűr medencével aligha lesz bármilyen áttörés. Nyáron beüzemelt a moravicai nyitott medence is, mindannyiunk örömére, mert az egyetlen úszóiskolát a községben ott szervezték meg. Ugyanakkor sokkal kisebb, mint a korábbi, s bár van mellette egy élménymedence is, meggyőződésem, hogy egyik-másik helyi mágnásnak nagyobb van az udvarában. Épül a bajsai medence is, amelynek még 2016-ban kellett volna elkészülnie a tervek szerint, idén IPA-pályázatban reménykednek a helyiek, hogy be tudják fejezni a megkezdett építkezést. A legújabb meglepetést azonban a 2018-as költségvetési terv tartogatja: Krivaján is medence lesz, a polgármester szavai szerint, a község nem ellenkezik a helyiekkel, akik szerint ha Pacséron lehet, akkor nekik miért ne lehetne… A lényeget pont ez a momentum rejti. Képzeljük csak el, ha mindezek az eszközök, beruházások egy helyen összpontosulnak, kiépül egy fürdőkomplexum, amely nemcsak eltartja magát, de valóban valamiféle fejlődést kultivál, mindannyian végignéztük hogyan lett Mórahalomból csodálatos kisváros. Korszerű szolgáltatásokkal, infrastruktúrával, például a meglévő tó közelében Topolyán, de akár valamelyik faluban is lehetett volna. Hogy miért nem jöhet ilyesmi létre, arra is választ kaphatunk, ha megnézzük azt a riportot, amit még Bábi Attilával készítettek, amikor 12 év után 2012-ben távozóban volt a városvezetés éléről. Azt mondta egyrészt büszke arra, hogy ebben az időszakban decentralizálták a községet, másrészt viszont az együttműködési hajlandóság hiányzik a helyi vezetők között, mindenki csak a saját háza tájékán szeretne saját maga által elképzelt rendet. Így azonban valóban kérdéses, hogy miből és ki fogja fenntartani a helyi hiúság emlékműveit? Ezek egyébként idén 175 millióba fognak kerülni, ebből a topolyai medence viszi a 150 milliót. Mire lesz elég, meglátjuk egy év múlva.

2018-ban sem lesz diákotthon

Bár a 2018-as községi költségvetés egyik nagy meglepetése a diákotthon befejezése címen feltüntetett 25 millió dinár, a költségvetési közvitán megtudtuk, hogy üzembehelyezésről szó sincs. Ez az összeg az épület befejezéséhez kell, újabb 25 millió kellene a felszereléséhez. A közvitán a községi elnök (polgármester) többször is mentegetőzött, hogy sok mindent “örököltek” és nehéz most rendbe tenni a dolgokat. Nem tudjuk pontosan kitől, hiszen a VMSZ a kilencvenes évektől kezdve folyamatosan része a városi vezetésnek (sőt inkább irányítója), csak a koalíciós partnerek változtak (lényegében azok sem, ők inkább csak pártot váltottak). A diákotthon története valóban egyike a legkellemetlenebb megoldandó ügyeknek, a cikkben fentebb említett volt polgármestert a nemrégiben őrizetbe helyezték pont a diákotthon építkezése során felmerülő korrupció miatt. Sajnos bővebb tájékoztatással nem szolgáltak az ügyben valamilyen módon érintettek. 20 milliót terveztek a központban éktelenkedő valamikori hotel átépítésére, ami szintén nem lesz elég ahhoz, hogy üzembe helyezzék. Lesz azonban egy újabb játszótér 3 millióért, miközben a meglévőket senki sem tartja karban, többször kérdeztük már ki a karbantartója a játszótereknek, nem kaptunk rá választ.

A két párt által feudalizált falvaink

A község legtöbb helyi közösségében az év végén tartottak választásokat. Az idevonatkozó választási szabályozás abból indul ki, hogy a helyi szintű választások nem a pártok megméretéséről szólnak, pedig de. Így a helyzet a következő: akinek a jelöltjei egyetlen szavazattal is többet kapnak, mindent visznek. Miközben folyamatosan azt halljuk hogy a helyi közösségek tanácsai semmilyen feljogosítással nem rendelkeznek, azt látjuk, hogy a pártoknak rettenetesen fontos, hogy a tanács teljesen a saját tagságukból álljon, olyannyira, hogy az egyik falu tanácsában köztársasági képviselő van és magasrangú tartományi tisztségviselő. A többségében szerbek által lakott falvak így a haladók feudumává, a többségében magyarok lakta falvak pedig a VMSZ feudumává váltak. Topolyán harc alakult ki közöttük, s az eredmények mutatják, hogy kinek van szervezettebb pártstruktúrája. Lett is ebből feszültség a koalícióban. Összesen a választásra jogosultak egynegyedét tudták megmozgatni, ez gyakorlatilag a tagság a családtagokkal, s a kivezényelt alkalmazottak. Milyen demokratikus mechanizmus garantálja így a hatalom ellenőrzését? Ki fog kérdést feltenni egy ülésen, netalán javaslatot ki tesz majd? Így csúfoljuk meg a demokráciát minden szinten, de nem is kell csodálkoznunk, történik mindez akkor, amikor egy költségvetési közvitát a községben meg sem hirdetnek egyetlen médiában sem, arról nem beszélve, hogy a köztársasági parlamentben a költségvetés elfogadásakor az ellenzék egyetlen percet sem kapott a vitában.

Környezetrombolás

Ennek a résznek a címe jóesetben környezetvédelem lenne. De szó sincs semmilyen környezetvédelemről. Mindannyian napi szinten érzékeljük, hogy komoly gondok vannak ezen a területen, ennek ellenére tudomásunk szerint nem létezik ezzel kapcsolatos stratégiai tervezés, pedig ez még törvényi kötelezettség is. Még mindig alig van fa a szántóföldek körül, természetes élőhelyek már szinte nincsenek, az állatok a lakott területekre menekülnek, mert több a fa a településeken, mint a határban. Még mindig sok az illegális szemétlerakóhely, az összes szennyvíz a Krivajában köt ki, úgy a kommunális, mint az ipari, mindkettő egyre csak nő, még akkor is, ha vészesen fogyatkozunk. Már három éve a választási retorika része a szennyvíztisztító, amelyre a 2018-as évben azt az 5 millió dinárt szánták, ami a tavalyi tervezett tízből elköltetlenül felmaradt. A regionális hulladékgyűjtő, amely 10 év után talán januárban megkezdi működését, sok változást hozhat a hulladék kezelésében, de a lakosságot erről még nemigen informálták. A falvak nem működtethetnek közvállalatot, de magánvállalkozók sem foglalkozhatnak kommunális munkákkal. A község kommunális közvállalata új vezetést kapott a nemrégiben és átszervezés alatt áll, meglátjuk hogyan seper majd az új seprő! Ez esetben a régi szólásunk szó szerint is értendő. Annál is inkább kíváncsian várjuk a fejleményeket, mert a feladatot az előírások szerint az egész község területén kell ellátniuk. Valljuk be ez az átállás nem lehet egyszerű, látjuk hány éve várat magára az átszervezés. Addig is tovább nőnek az illegális szeméttelepek, szinte átláthatatlan ki mivel van megbízva, és milyen feladatokért felel. A legproblémásabb dolog mégis az, hogy ez a közvállalat évek óta igencsak nyereségesen működik, és hát nem ez a dolga. Mivel a polgárok lelkiismeretesen fizetnek, tulajdonképpen pluszban adóznak, mert ennek a többletnek a háromnegyede ugyancsak bekerül a költségvetésbe. Vagy a közműdíjakat kellene csökkenteni, vagy a többletet azonnal ésszerűen befektetni. Teljesen érthetetlen, hogy miért nem épül meg ebből a többletjövedelemből végre a szennyvíztisztító, amikor legalább is a retorika szintjén mindenki belátja, hogy fontos?

Demográfia

Megszoktuk, hogy az állam tízévente számolja meg mennyien is vagyunk, kifélék, mifélék, mivel foglalkozunk, milyen az iskolázottságunk, stb. A népszámlálás egy költséges és bonyolult folyamat, de elengedhetetlen a tervezés szempontjából. A meglévő adatok (2011.) azonban kissé torzítanak, hiszen mindannyian tudjuk, milyen nagy mértékű az elvándorlás. Számtalanszor kértük az önkormányzatot a Képveselő Testület ülésein, hogy mérjük fel mennyien vagyunk, nézzük meg a tendenciát, s próbáljuk meg mérni, hogy mi az, ami változtathat rajta. Nem országosan, csak itt a község területén. Egy ilyen centralizált országban a helyi vezetők teljesen elfelejtik, hogy saját ötleteik is lehetnek, hogy valamiben különbözhetnek a magasabb hatalmi struktúráktól. Unszolásunkra, vagy azért, mert egy pályázathoz elengedhetetlen volt, a Községi Tanács egyik tagját időközben meg is bízták, hogy foglalkozzon a demográfiai kérdésekkel. Ő az egyik ülésen azt válaszolta, hogy bizony ő nem áll ki a város szélére az elköltözőket számolgatni. (Tényleg kár, hogy nincs közvetítés!) Nemcsak számolgatni kéne oda kiállni, hanem meg is kellene azokat az embereket kérdezni, hogy mi minden zavarja őket, ami miatt elköltöznek? Volt olyan megjegyzés is, hogy ez országos folyamat, mit tehetnénk mi? Újra csak a központosítás borzasztó következményeire szeretném felhívni a figyelmet: nem szükségszerű minden folyamatnak begyűrűznie lokálisan. A jelenlegi politikai rendszer azonban teljesen tönkreteszi a közösségeket. Azokat az emberi közösségeket, amelyek egyébként csodákra képesek, amennyiben tagjai egymás felé fordulnak a természetes közegükben ott, ahol életvitelszerűen egy térben mozognak. Ebben hiszek, s ezzel összhangban igyekszem cselekedni.

Építkezés a fociakadémia környékén 2017 novemberében (forrás: Tajkman Sándor képei a fb-n)